Tandori: Horror
Tandori Dezső 'Horror' c. verse durvább, mint egy horrofilm.
Nézzük sorról sorra.
"akkor inkább", kezdi. Kisbetűvel, mintha felfirkantaná valahova. Sietségében? Titokban? De ami talán fontosabb: az 'inkább' miatt kihallod, hogy történt valami, amire a beszélő a viselkedése módosításával reagál. Cselekedni akarok valahogy, de lám, valami akadály ebben, nos, akadályoz, ezért máshogyan cselekszem. Az már mindegy is, hogy ez a saját belátásom (okosabb máshogy csinálnom) vagy kényszer, 2 szót léptünk a versben, máris sérült a szabadságunk. Az sose jó.
"el" Valószínűleg ezen igekötőről negatív dolgok jutnak eszedbe, ahogy most nekem is. Elbaszás. Elhagyás. Elvetélés. Eloldalgás. Elharapózás. Eltűnés. Elfojtás. Egyedül az 'elmegy' ellensúlyozza (szex), de az elmondható (heh), hogy elfogadjuk (heheh) elsősorban (oké, ez nem) negatív érzületű szónak.
"gat-getek" Ha fel akarsz idegesíteni egy művészt, mondd neki: "szóval még mindig írogatsz / festegetsz / zenélgetsz". Miért lesz ettől ideges bárki? Mert kiérzed a szóból: az nem rendes írás, festés vagy zenélés, hanem olyan kis maszatolgatás, ellevés, alibizés. Lásd magad előtt a megrémített embert, akinek fókuszát eltérítette az iszonyat, másra sem tud gondolni, tudatalattijében zizeg a horror, ezért ha elmegy boltba, akkor csak vásárolgat, ha dolgozik, akkor csak dolgozgat, ha tévét néz, akkor csak tévézget, de semmiben nem tud igazán jelen lenni. A rémület túl sok processzoridőbe kerül, nagy a memóriaigénye, elvisz sok sávszélt. Gazdaságtalan dolog zsákmányállatnak lenni.
"Rémületemben" Ó, nagy betűvel kezdjük, ahogy a félelmes istenségeket is óvatosan közelítjük, a gödört is nagy ívben kerüljük ki. Tisztelet? Távolságtartás? Nem merem az engem bántó dolgot kisbetűvel megsérteni? Talán mindegyik.
És hol a mondatvégi pont?
És miért ilyen töredezett az egész vers? Ugye ez azért rendesen tördelve is csak egy félmondat, így meg még rendes elválasztás sincs, hanem mintha random helyeken törnénk meg beszédünket. Mintha a félelem annyira megtörné az embert, hogy még a közlései is darabosak lesznek. Félmondatokban szól az, aki fél.
Lásd magad előtt a szemét lesütő embert a buszon, akit megtört az élet (ahogy ő meg a mondatait), aki halkan motyogva kimondja, hogy ő akkor inkább csak elgat-get (egy eddig nem is létező ige). Miért mondja ezt? Nem tudom. Azt sejtem, hogy az ember mélyén fészkelő életösztön szól ki ilyenkor, hogy "segíts". De ezt nehéz kimondani még mentálisan épen is -- hát még akkor, ha rettegünk.