Reményrészvények Magyarországon
Konjunktúrája van a reményrészvényeknek.
Amikor ezt írom, az állampárt 2 hónapja képtelen tematizálni a közbeszédet, botrány botrányt követ (pedofil bűntársának kegyelmet adott a volt köztársasági elnök, azóta sincs válasz, azóta sem tudjuk, meddig értek a szálak; egy Magyar Péter által nyilvánosságra hozott hangfelvétel alapján az ügyészség nem független, a volt igazságügyi miniszter állítása szerint "Rogánék" belenyúltak ügyészségi iratokba, "magukat kihúzatták").
Ha ez nem lenne elég, akkor...
De várjál, miért ne lenne elég? Kifosztott ország, felélt jövő, mindent átható korrupció, fölsorolni is nehéz a károkat, elvileg már minden olvasó magyar ember tudja, hogy ezt a maffiakormányt le kell váltani.
És mégsem sikerül. Nem tudjuk, hogy a kormány leváltható-e (van rá esély, hogy nem). Nem tudjuk, hogy ha a tüntetés nem válik be (és eddig nem vált be), akkor hogyan fokozhatnánk a nyomást. Nincs benne a magyarokban az, hogy felgyújtsák a várost. És az sem biztos, hogy az bármit érne.
Legyen valamiféle forradalom, de ne kelljen a Netflix elől elmozdulnom. Ez a vágy.
Akárhogy is, most MP látszik képviselni a változást. Nem tudjuk, milyen a személye, ő maga mire képes, mik a szándékai -- az látszik, hogy hosszú idő után újra reménykedik Magyarország abban, hogy a jövő jobb lesz.