Nádas Péter 22:11
22 óra 11 perc van egy szabadságát vesztő országban.
Nádas Péter Évkönyvét olvasom, 1987 júniusi részben az írásról ír egy szabadságát megnyerni fogó, de épp nem szabad országban. Amikor egy mondatot leír, akkor elméje "az ösztönösség és az ellenőrizettség határmezsgyéjére kerül." Ez volna a pengeél, amin az író táncol, az átlagember pedig talpát vágja.
Csontig hatolóan ijesztő a gondolat folytatása, hogy egy ilyen hatalmas író is úgy látja, hogy "tevékenységem által megválthatatlan vagyok, hiszen mindig vannak olyan pontok a szövegben, amelyek nem megoldhatók. Kérdések, ameleykre nem tudok válaszolni."
Az elméd pengeélen táncolása, ahol már éppen látod, hogy valamit nem tudsz, de már az sikerrel felér, ha kérdést tudsz megfogalmazni. Sort sor alá, igaz mondatot igaz mondat után rakosgatva építjük megismerésünk tornyocskáját egyre magasabbra, de sosem elég magasra.
Izgalmas gondolatnak tartom pár oldallal korábbról, hogy egy kaotikus tömegtársadalomban egy kérdés zsongat mindenkit: mi a haszna? Pedig kérdezhetnénk: mi az értelme?
A szellemed emelkedik.
Magyarország süllyed.