Miért írj blogot?
Hátha inspirálnak az én indokaim:
Szeretek írni -- és szoktam is.
Az engem és barátaimat foglalkoztató témákon szeretnék gondolkodni, az írás ebben segít.
Ha ma délután elütne egy autó, nem szeretném, hogy az utánam maradó digitális legacym arról szóljon, hogy épp egy aktuálpolitikai híren háborgok. Mert annak intellektuálisan semmi hozzáadott értéke nincs, hogy valaminek a legelső reakcióit leszüreteljük (felháborító hír --> felháborodás), esetleg a 2. lépésig elmegyünk (reagálunk az eredeti reagálókra).
Ott egy óceán, mi pedig a bokáig érő vízben ácsorogva mélybúvárnak hisszük magunkat.
Friss olvasmányélményem Marcus Aurelius (Meditations), aki szerint az utókori elismerésre játszani felesleges. Egyrészt múló, másrészt semmit nem ad, harmadrészt nem ez a dolga az embernek.
A méh se tűnődik azon, ki fog rá emlékezni, csak csinálja a dolgát és él.
Hardcore. Ma ez olyasfajta netnélküliséget jelentene, amire most nem vagyok hajlandó, ezért inkább a minimális utóéletem élét tompítani próbálom azzal, hogy nem hisztiposztok maradnak utána, hanem pár írás nálam (és a véleményemnél) fontosabb témákról.
Amikor ezt írom, Kabai Lóránt már 2 hónapja halott. Emlékszem arra, hogy micsoda bizalmaskodást csináltak emberek, hogy ki hogyan ismerte őt. Ilyenkor valahogy a halott érdekes lesz, életében meg talán nem fordultak oda úgy, ahogy lehetett volna. Ezt nem tudom. És most már mindegy is.
És ma ki olvassa őt?
Hány "megdöbbenéssel tudtam meg" lapozza fel a verseit januárban?
Ma már nem jár érte internetes szimpátiapont.
Remélem, hogy tévedek és egyre többen olvassák őt.
Radnótinál olvasom: "Feledni tudnak jól. A tegnapi halott / szíveikben mára szépen megfagyott."