Miért az a hülye, aki nem korrupt?
Ami az egyik legfárasztóbb a magyarországi életben: a hétköznapi korrupció és ennek nem csupán elfogadása, hanem bátorítása.
Van egy bizonyos pontja az ügyeskedésnek, amit sok ember szerint egy talpraesett ember idehaza megcsinál. Nemhogy nem szégyelli, hanem büszke rá. És ha neked ez nem fér bele, akkor döbbenten néznek hülyének: ej, micsoda jámbor, bamba fasz vagy, hogy egyenesen csinálod a dolgaidat, hát talán nem tudod, hogyan lehet ügyesbe' intézni.
Időpontot akarsz foglalni egy vizsgálatra az állami ellátásra, amire mondanak neked 3 hónap és 3 év között valamit. Te nem kívánsz meghalni, ezért az Andika, a Petike, a Danika főorvosnak szólsz, mert ő a valakid valakije, volt nálatok valamikor valamiért és akkor ő nem hivatali úton intézi.
Pályázni akarsz naivan, de nem ismerősöd az Andika, a Petike, a Danika, ezért szóba se jöhet, hogy megnyerd, el se olvassák, esélyed nincs. Minimum ismerni kell őket, de még jobb, ha tudod, hogy mennyit "illik" visszacsorgatni nekik.
Nem kérsz számlát, mert túl magas az áfa.
Nem veszel jegyet, mert úgyse jönnek.
Nem ütsz be a kasszába mindent.
Hazaviszed a poharat, mert úgyse hiányzik a helynek pont az a 200 Ft.
Feketén foglalkoztatsz.
Feketén veszed fel a pénzt.
A rendőr nem büntet, ha csúsztasz neki.
Az orvos figyel rád, ha adsz neki borítékot.
"Intézzük el valahogy."
Akkor vagy ügyes, ha ügyeskedsz?
Talán komolyabb teljesítmény mégis az, ha az ügyeskedők között te egyenesként érvényesülsz -- és akár le is nyomod őket a versenyben. Ráadásul így a helyes.