Mi a magyar?
Gyerekkoromban azt hallgattam mindenféle kocsmatöltelékektől, hogy milyen sok Nobel-díjasunk van (arányosítva!), a magyar feltalálók, a telefonközpont, a gyufa, a mittoménmi.
Aha ok.
Ma már értem, hogy ez arról szól, hogy teljesítmény nélkül is gondolhassuk magunkat valakinek.
Alanyi jogon járjon a hírnév, az elismerés, a pénz, a taps, az előjog.
Ez lúzermentalitás. És sajnos Magyarországon népszerű.
Ezért komoly erőfeszítéseket teszek, hogy én ne ilyen legyek, a környezetem se ilyen legyen, és alapvetően aki interaktál velem, az azt lássa, hogy itt ez a magyar, aki szorgalmas, tanul, dolgozik. Biztosan követek el hibákat a jövőben is (ahogy a múltban is sikerült), biztosan nem tudok mindent, biztosan lesznek tévedéseim, de akárhogy is: mi tanulunk, küzdünk és dolgozunk.
Nem akarunk előjogokat. Nem akarunk különleges bánásmódot. Nem kell nekünk a múlt dicsősége.
Újraértelmeztetjük azt, hogy milyen a magyar.