Megküzdeni a jövőért, amit megígértek nekünk
Naivak voltunk, de egy gyerektől mit várunk?
94-ben Fukuyama nyomán elhitték sokan, hogy a történelem véget ért, a liberális demokrácia és minden vívmánya győzedelmeskedett. Lehet, hogy felnőtt embereknél már hiba a naivitás, de a győzelem mámora feloldja a kritikus gondolkodást.
Abba a világba nőttünk bele, ahol természetesnek vettük, hogy van képviseleted, szavazhatsz, elidegeníthetetlen jogaid vannak, stabil a jogrendszer, a hatalommegosztás elve szerint rendezzük be az államot, a jelen boldog, a jövő fényes. Pax Atlantica.
Valószínűleg minden ember természetesnek tartja azt, amiben felnőtt. Nekünk ez volt a természetes, ami gyakran szinonimája a magától értetődőnek.
Most új idők járnak. Régi korok barbársága próbál visszatérni, ököljog szerint próbálják újrarendezni a világot, új diktátorok és populisták nőnek ki a nép dühéből, nagyvállalatok facsarják ki az emberségedet és számolják fel a privát szférád, valószínűleg nem lesz lakásod, valószínűleg újra és újra át kell képezned magad, valószínűleg brutális energiaárakra és inflációra rendezkedhetsz be, miközben térdig gázolunk a klímaválságban.
A jövő újra bizonytalan.
Európa a legjobb hely a világon, ha az embernek a jólétmaxxing a legfontosabb. Kiderült, hogy küzdenünk kell érte, hogy így is maradjon.