Könyvtár
Ülök a könyvtárban és nyelvkönyveket olvasok.
Köröttem öregek.
Nézegetem a gerinceket.
Azért járok ide, mert szeretnék okosabb lenni, és itt 5000 x 70 évnyi gondolat van (saccper), amivel az én 1 x 70 évnyi várható és becsülhető élettartamom (és az alatti gondolattömegem) nem versenyezhet.
Arra is szoktam gondolni, hogy nemcsak a múltban lehet élni, hanem a jövőben. Itt mászkálnak öregek, kimegyek az utcán és öregek csoszognak. Arra gondolok, hogy ők hogyan várhatták pl. a rendszerváltást. Ott vagy 1985-ben, nem tudod, meddig tart ez a rendszer, de várod, hogy vége legyen.
Aztán hopp, vége van, borzalom és béke van (ez Erdős Virág: Van egy ország, ha keresnéd).
Vajon jót tett-e neked az új rendszer? Jön egy miniszterelnök, aki gazember, várod, hogy leteljen a ciklusa, újraválasztják, várod, hogy leteljen a következő ciklusa. Leváltják, kiépül egy diktatúra, várod, hogy vége legyen. Gazdasági válság, várod, hogy vége legyen. Kettőt pislogsz, 70 éves vagy, egész életedben arra vártál, hogy majd jobb lesz, ha ezek, azok vagy amazok megbuknak.
Jobb lett? Talán.
Neked? Már aligha.
Szóval ülsz a könyvtárban, olvasol, fejlődsz és vársz.