Kafka: Átváltozás
Gregor Samsa féreggé változik egyik reggelre, mégis a családja dehumanizálódik -- azáltal, hogy már nem kezelik emberként Gregort.
Azért ez érdekes, nem?
Úgy gondolnánk naivan, hogy ha valakit nem tartasz már embernek, nem kezeled emberként, nem veszed emberszámba (mert féregszámba veszed), azzal az illető vált valamilyenné a szemedben. Közben meg te változol át.
A humanitás része az, hogyan bánunk egymással? Akkor vagyok ember, ha embernek tartalak?
Ha már emberi: emberi az, ahogy Gregor húga az, aki nyitni kezd, de láthatólag feszélyezi a helyzet, undorítja Gregor bűze és lénye. Ezzel talán nem lehet mit tenni, ez egy reakció. És mennyire -- ismételjünk -- emberi, hogy végül ő is belefárad. Vannak a szép elvek és értékek, de ezt megméri az idő és a költség: vajon tudsz-e valakit hónapokig, évekig, évtizedekig ápolni? Most azt mondanád, hogy igen, de ez csak akkor derül ki, amikor megteszed -- vagy nem teszed.