"Itt ne politizáljunk"
A gyávák mondata.
Még nem jöttem rá, hol lehet az a misztikus hely és idő, ahol "helye van" a politizálásnak.
Valamiért sosem akkor és ott, ahol és amikor beszélünk róla.
Valamiért a politizálás egy szennyes, rút dologként él a neokádárista magyar ember fejében. A politikusok foglalkoznak vele (igen, látszik is az eredmény), de mi inkább ne. Ne vitázzunk ezen. "Egyébként is mindkét oldal ugyanolyan." A "közélet igen, politika nem" felosztás is egy gyáva megoldás.
Nekem ezek a feudális reflexek idegenek. Ezek a megrezzent hörcsög reakciók nem az enyémek. Olyan intellektuális ígéretekkel nőttem fel, hogy szabad ország szabad polgárainak szabad politizálni, sőt van egy finom elvárás felé, hogy megtegye. A polgári léthez, a szellemi szabadsághoz, a felnőtt felelősségéhez szervesen tartozik az, hogy szeretnéd átlátni az erőforráselosztást, beleszólni a prioritásokba és ellenőrizni a korrupt vezetést.
A korszak fordul. Mi politizálunk, büszkén tesszük, és kissé lenézzük azt, aki (gyávaságból, számításból vagy bármi más okból) nem teszi.
Ott és akkor van helye a politizálásnak, ahol 2 polgár politizálni óhajt.