Hősök tere
Olvastam az Élet és irodalomban egy cikket az ellenzék reális esélyeiről – nem konkrét pártokéról, hanem általában a kormányhoz nem köthető politikai erőkről.
Az egyik következtetés: jelenleg nincs meg a társadalmi bázisa a nem feudális, nyugatias, polgárosult működésnek.
A rendszerváltás egyik nagy tévedése, hogy ha létrehozod a demokrácia intézményeit, azt majd a társadalom belakja. Logikus gondolat, de kiderült, hogy téved, mert az autokrácia lakta be, illetve degenerálta.
Múlt héten kint voltam a gyermekvédelmi tüntetésen a Hősök terén, volt még velem 150 000 ember. Ezt tudom a cikkel szembeállítani: a halovány reményt, hogy valamikor eljöhet az a pont, amikor elég ember dönt úgy, hogy akármilyen hosszan tart, akármilyen nehéz lesz, akármilyen ellenszél is legyen, mégis belerakjuk azt a munkát, ami egy jobb országhoz kell. Azt a munkát, amit eddig nem sikerült elvégezni a szüleinknek (vagy az ő nagyszüleiknek).
Nem hiszek már ellenzéki pártoknak. Új rendszer kell.