Égjen a Szabadság híd is el végül
Becsukom a szemem és lángoló állami Mercedeseket látok.
A Kossuth téren és a környező utcákban félmilliós tömeg gyűlik. Addig nem mennek haza, amíg a rezsim áll.
Előrehozott választást látok, alkotmányozó nemzetgyűlést és elszámoltatást.
Következményeket látok.
Látom, ahogy a hatalom korrupt kiszolgálói szemében csillan a félelem.
Telnek az évek, fogy az élet. Százezrek vándoroltak már ki, milliók süllyednek bele a magyar kilátástalanságba.
Nincs mire várni.
Nincs hova hátrálni.
Csak mi válthatjuk meg magunkat.