Body Worlds @ Budapest
Életed legfurcsább temetője.
Azért ízléstelenkedek, mert időnként elfelejted, hogy valós emberi testeket látsz. Hülye érzés (már ez a felejtés), de van valami mesterséges önmagában a kiállítás tényében (nem szoktál tüdőt látni) és a preparálásban is.
Egy kapust látunk kapuja előtt, jobb felső sarokban a labda épp a gólvonalon rögzítve. A gól előtti pillanat. A hálóőr permanens kudarca. Azért ez a kiállítók részéről gonosz humor, főleg olyasvalakivel szemben, aki felajánlotta az anyagilag legbecsesebb dolgát, amivel életében rendelkezett -- a testét.
Bulváranatómiát látsz. Nem tud olyan mélységben oktatni egy ilyesfajta kiállítás (az időnként zavaró még élő testekkel együtt), hogy utána a Semmelweisen valamifajta anatómavizsgából átmenj, de ez nem is cél. A csillogó szemű kislány talán itt dönti el, hogy orvos lesz. Ez így rendben is van.
Talán nem várod, hogy a saját halandóságoddal szembesülsz olyan irányból, ahonnan nem számítasz rá. Nem sűrűn boncolok, nem vagyok trancsírozó háborús fronton, nekünk a tényleges testfelépítés könyvek ábráira szorul. Látod a saját májadhoz, tüdődhöz, izmodhoz igen hasonlót kiállítva és arra gondolsz: ennyi az egész? Majd válaszolod is meg: természetesen nem lehetek csak ennyi, van valami szoftver, ami életet lehel a húshardverbe.
Olvasom a tárlaton, hogy egy test előkészítése kb. 1 év (na meg valaki végigélte az életet abban a testben), a kiállítás összerakása és szervezése is sok idő és energia. Ehhez képest az időfukar látogató végigszalad rajta 1,5 óra alatt. Hasonló a helyzet festményekkel, zenével, könyvekkel: évekig bíbel vele a művész, pár órára köt le. A művész által sűrített idő, a tényleges időutazás.
A kiállítás végén a még élók felírhatják céljaikat egy céltáblára (pun intended), hogy mit szeretnének haláluk előtt megtenni. Ide felírni bármit könnyű, de vajon képes vagy-e 3 hét múlva is afelé törni? Na és vajon hány hasonló céljuk volt a kiállított személyeknek? Elérték-e azokat?
Ők már nem tudnak válaszolni.
Te még igen.