Az alázatosító csönd
Vannak elképzeléseid a nyelvtudásodról.
Talán szereztél papírt.
Talán x évig jártál nyelviskolába.
Talán rég nem használtad már, de magadnak elkönyvelted, hogy közép v. felsőfokon beszélsz.
Aztán egy anyanyelvivel beszélgetve egy-egy mondatnál csak körülírással tudod kifejezni, amire gondolsz. Vagy semmi nem jut eszedbe, ezért hosszú, hosszú, hosszú csönd a mondat közepén.
Ezek azok a csöndek, amiktől sokan rosszul érzik magukat. Félnek megszólalni utána.
Pedig nem kell.
Eddig bárkivel beszéltem egy számomra idegen, számukra anyanyelven, végtelen türelemmel, odaadással, kedvességgel találkoztam. Nem baj, ha megakadsz, nem baj, ha sután fejezed ki magad, nem baj, ha nem megy olyan könnyen, ez neked egyelőre idegen terep, amit szóról szóra laksz be.
Minden alázatosító csönd egy jelzés, hogy még mindig van mit tanulni. És ez így jól van.