A függetlenség növelése
A magyar emberek jelentős része anyagilag és szellemileg nem autonóm.
- Nem mondhat nemet a főnökének, mert de facto rabszolgaságban dolgozik Kelet-Magyarországon (és nincs igazán más lehetősége)
- Nem formálhat szabadon véleményt, mert állami intézményben dolgozik, ahol egy rossz helyre rakott lájkért kirúgják.
- Nem tud érdemi ellenállást kifejteni, mert hónapról hónapra él. Tüntetés? Nem fér bele. Sztrájk? Még kevésbé. Kockázatvállalás? Túlságosan ki van feszítve hozzá.
Ezek a látható "rácsok".
Láthatatlanabbak azok, amik a kvázijobbágyi szocializációval alakulnak ki. A fantázia beszűkül, a merészség megszűnik, a vállalkozókedv nem létezik. Egyetlen túlélési stratégia marad: igazodni, elfojtani, kussolni. Aki így nő fel (és ebbe bele), az még olyan helyzetben is a fejében lévő börtönrácsok mögött marad, amikor egyébként semmi nem indokolja ezt. "Csak baj ne legyen belőle", szól a mottó, ami racionalizálja az évszázados lapítást.
Egyetlen kiút látszik lehetségesnek: a polgárosodás és anyagi függetlenség. Ennek egyik módja, ha az ember vállalkozni kezd. Mindegy, hogy mit: nyisson egy kis boltot, vállaljon ügyfeleket edzőként, szereljen gépeket az utcában, legyen grafikus, szövegíró vagy webfejlesztő. Már az "EV" kiváltása és elindítása is érzésre fényévekre van a kiszolgáltatott balkáni jobbágysorstól: az ember rákényszerül, hogy költségvetést csináljon, gazdálkodjon, befektessen, hirdessen, a hibás teljesítéseiért kárpótoljon, tanuljon és a világ egy kis szeletére rámutathasson: "ez az enyém, én felelek érte".
Idővel anyagilag és szellemileg is függetlenné válik, szép lassan ráébred, hogy van szava, van lehetősége véleményt mondani, van szabadsága.
És szabad emberként olyan politikát csinálhat magának, ami méltó az országához.