10 000 000 olvasási óra
Képzeld el ezt a kulturális programot:
Országunk az évi olvasással töltött óraszámát növelje 10 000 000-val.
Ha elfogadom, hogy még mindig 10 millióan vagyunk, az fejenként plusz 1 óra, tehát ma délután megcsinálhatod a kvótádat.
(Persze lehetsz ennél szorgalmasabb is.)
A számot konszolidálni kell, mert nem tud mindenki olvasni.
- Van, aki papíron tud olvasni, csak nem érti (funkc. analfabéták).
- Van, aki 2 éves és még nem olvas.
- Van, aki demencia vagy egyéb szellemi hanyatlás miatt már nem.
- Van, aki olyan mentális sérüléssel született (vagy alakult ki nála), hogy nem képes rá.
- Van, aki kómában van.
De ha az ország fele kiesik, akkor fejenként 2 órára fölmegy a fejadag. Laza.
A stratégiánk célja, hogy aki képes olvasni, az rávegyük arra, hogy meg is tegye.
Képzeld el, mennyi tudást lehet lootolni 10 000 000 olvasási időnek megfelelő információfeldolgozással.
Ezt a tudást az ország közös inventoryjába tesszük, ami mindannyiunk elméje. És adott helyzetben kijátsszuk, ha pl. szembejön velünk egy olyan félelmetes feladat, hogy hogyan töltsünk ki egy számlát vagy hogyan értelmezzünk egy plakátot (és különböztessük meg a propagandát a tájékoztatástól).
Ah, a kelet-közép-európai autoriter hétköznapok.
Ennyi olvasási órával egy ügyesebb data scientist és machine learning csapat összerak egy olyan szöveggenerátort, amely a szerényebb képességű marketingeseket ámulatba ejti, hogy lám, hamarosan algoritmus írja helyettük a posztokat Facebookra. Bár amilyen posztot némelyik ír, lehet, hogy az emberiség és az őket foglalkoztató cég is jobban jár.